A járvánnyal kapcsolatos rendeletek értelmében sajnos minden edzésünket átmenetileg szüneteltetnünk kell. Amint lehetséges ismét tartani fogunk edzéseket!
Regisztrált tagjainkkal a virtuális térben továbbra is tartjuk a kapcsolatot előadások, online edzések és hasonlók formájában. Ennek részleteiről a Facebook oldalunkon, illetve a levelező-listákon keresztül adunk tájékoztatást.
Addig is tartasd be az előírásokat, maradj egészséges, mert az újranyitás után visszavárunk!

A Kard Művészete

Hosszúkard

Vívóiskolánk heti rendszerességű edzéseinek eszköze. Kezdőtől a haladóig ennek gyakorló vagy fém változatát használjuk.

Vívásról, kardokról, fegyverekről

A rondell tőr

megjelenése a 14. századra tehető Európában. Szúró fegyver, melynek pengéje kellően erős és merev volt ahhoz, hogy a páncélok illesztésénél át lehessen vele szúrni a páncélt. A penge alkar hosszúságú, gyakori 3 élű pengével is.

A tőrrel való harc rengeteg pusztakezes technikát (dobásokat, feszítéseket, törések) tartalmaz. Megkülönböztetünk páncélos és páncél nélküli technikákat is. Iskolánkban Fiore de Liberi kódexe alapján oktatunk jelenleg, de folyik a német és Marozzo tradíciójának kutatása is folyik.

A tőr edzés eszközigénye kezdő szinten fa rondell, kesztyű és vívómaszk. A fa rondell beszerzéséről kérdezd: Kurucz Zoltán Márkot és Weisz Attilát.

A rapier

egykezes, egyenes pengéjű, vágásra kevéssé alkalmas szúrókard. Súlya 1,1 kg körül mozog, hossza kb 90-120 cm, kinézete és tulajdonságai vívóiskolánként eltérőek. Elsősorban párbaj- és önvédelmi fegyver, csatákban, ütközetekben nem volt gyakori.

A rapier szúrásorientáltsága miatt viselőjétől ruganyosságot és gyorsaságot kíván, az elegáns, előre eltervelt és jól előkészített csapdák kivitelezését szorgalmazza. Művészete a kifinomult kardérzékre épül.

A rapier tananyagunk több tradíciót is tartalmaz:
- Olasz iskola Nicoletto Giganti és Ridolfo Capoferro nyomán
- Spanyol iskola (La Verdadera Destreza) Don Jeronímó Sánches de Carranza és tanítványa, Don Luis Pacheco de Narváez nyomán
- Angol iskola a Pallas Armata című vívókönyv alapján
- Holland Destreza Thibault alapján
- Kutatás alatt van Giacomo diGrassi - His true Art of Defence című munkája

A rapier edzésre szükséges egy rugalmas pengéjű gyakorló-rapier, vívómaszk. Szabadvíváshoz bélelt kabát. Hölgyeknek mellvédő.

A páncélos harcos

teljes vértje kb. max. 20 kg-ot nyomott, a lemezvastagsága pedig 1-1,5 mm körül mozgott. Az alatta viselt bélelt kabáttal együtt korának fegyverei ellen kitűnő védelmet nyújtott, azonban a védőképességet alárendeli a harchoz elengedhetetlen mozgékonyságnak, s eképpen a harcművészete egészen egyedülálló.

A középkori testvédő rendszerek számos helyzetben használták: csatában, istenítélet (bajvívás) során és kedvtelésből vagy gyakorlásból űzött párbaj, torna vagy vívóiskolai díjvívás alkalmával. Ezek közül utóbbi kettővel foglalkozunk, a Gladiatoria (cca. 1400), Hans Czynner (1589) és Fiore dei Liberi (1409) kéziratok segítségével.

A páncélos speciális oktatás során fejlesztjük az állóképességet és gerincizomzatot, van páncélos fegyvernélküli harc, hosszúkard félkardtechnikák és egyéb páncélos fegyverek (Csatapajzs, Pollaxe, Csákány stb.) is szerepelnek.

A páncélos edzésen a minimum felszerelés a: fém kard szúrás elleni védelemmel, vastag pulóver, bőr kesztyű. Ajánlott beszerezni vívómaszkot, gambesont, lacrosse kesztyűt. Az oktatáson több páncélzatot nem használunk, a többi felszerelés (lábvasak, kézvasak, sabaton, stb.) mikéntje és mennyisége történelemhű keretek közt a résztvevők egyéni ízlésére van bízva.

A bartitsu

Edward William Barton-Wright saját, viktoriánus kori önvédelmi rendszere, amely kombinálta az angol ökölvívást, a birkózást, a vívást, a francia boxot, a sétapálca vívást, és a jiujitsu-t.

A bartitsuban négy küzdelmi távolságot határoztak meg: a bottal történő küzdelem, a rúgás, az ütések, illetve a test-test elleni küzdelem távolsága. Barton-Wright művészetében felhasználta a nagyobb távolság előnyét, azonbanfelismerte, hogy szabályok nélküli küzdelemben könnyen kialakulhat egy birkózó helyzet. Ezen helyzetben egy Bartitsus elsősorban a savate-ot és az ökölvívást használta.

A bartitsu 100 évre feledésbe merült, míg Tony Wolf 2002-ben el nem kezdte kutatni a témát Sir Arthur Conan Doyle regénye nyomán, amelyhez sokan csatlakoztak az egész világon: ennek eredményeképp született meg a bartitsut összefoglaló kétkötetes könyv: a Bartitsu Compendium 1-2, ami az oktatásunk alapja.

A birkózás

Európában a 14-17.században kultúra szerves része volt, számos nyomtatott és kézzel írott forrás maradt fenn. Az egyik legkorábbi forrásban olvasható, hogy Lichtenauer (1389) szerint a vívás a pusztakezes művészetekből származik, ezért kezdő szinten a rendszeres hosszúkard edzéseken is tanítjuk.

A birkózásnak külön változatai a harci birkózás és a kastélybirkózás. Az első írásos emlékek harci birkózásról tesznek említést, majd az 1500-as évektől párhuzamosan létezett a kettő ágazat.
A harci birkózásban a fő cél a fájdalomokozás, végtagok törése és feszítése, a harc megnyerése.
A kastélybirkózásban mindez nem kívánatos, ha mégis megtörténne, az elkövetőt durvának tituálják és nemkívánatos lesz a személye. Itt a fő cél a test karbantartása, a másik földre vitele és mozgásképtelenné tétele, a birkózás művészetének gyakorlása és a szórakozás.

A kastélybirkózás technikái szorításokból, fogásokból, feszítésekből, dobásokból, lábmunkából, rúgásokból és ütésekből áll. Összességében a tecnikák a következő célokat szolgálják: megtartani a saját súlypontot, „Elvenni” az ellenfél súlypontját, „Megsemmisíteni” az ellenfél súlypontját, Tolj ha húznak, Húzz ha tolnak.

A birkózást a következő forrásokból oktatjuk: MS3227a jelzésű kézirat, Sigmund Ringeck (1440-es) bajor vívókönyve, Peter von Danzig és Hans von Speyer vívókönyve, Fabian von Auerswald birkózókönyve (1539)

Az egykezes kard

széleskörű alkalmazhatósága, testreszabhatósága (például másodlagos eszközökkel) miatt végigkíséri a vívástörténetet. Vívása gyors, robbanékony mozgást igényel, amelyet finom kardérzék kell kiegészítsen mivel egykezes eszköz. Figyelemreméltó érdeme, hogy megfelelő vívó kezében szinte bármilyen fegyvernem ellen sikerrel használható.

Az egykezes kard művészetét főként a Dardi iskola forrásaira alapozva tanítjuk (kiemelten Dall’Agocchie és Marozzo) kezdő és haladó szinten. A Dardi iskola jól dokumentált vívásforma, elemző voltának köszönhetően összegzi és újrarendezi a korábbiak alapelveit, technikáit. A mozgást elemeire bontja, és az egyes technikákat ezen elemek megfelelő elvek mentén történő összeépítéseként adja meg. Az egykezes kard mellé több, különböző másodlagos fegyver is társulhat, úgy mint tőr, köpeny, buckler, targa, rotella, stb. – lásd Kard és Tőr speciális fegyvernem.

Az egykezes kard edzés eszközigénye valamilyen szabályos gyakorlóeszköz vagy kard megfelelő gyűrűvel vagy szalagos/kúpos/kosaras markolatvédővel, kesztyű , kontrollált szabadvíváshoz vívómaszk.

A szablya

hosszú történelmi múltat tett meg amíg a nomád pusztai népek lovasfegyveréből az olimpiák sporteszközévé vált. Ez hosszú időszakon belül csupán a 19-20. századi szablyavívással foglalkozunk. Ebben az időszakban a szablya a becsületbeli ügyek elintézésének egyik legfőbb eszközévé vált. Használatát számos könyv taglalja, egyszerre volt státusszimbólum, protokolláris kellék, hadeszköz, párbajfegyver és sportszer. Külön illemtana, erkölcsi kódexe volt, mely áthatotta a korabeli felsőközéposztály és felső osztályok kultúráját. A párbajkódexek és a vívótermi illemtan nemzetközileg meghatározó követelményévé vált az úriemberek számára, mely egyaránt kötötte az angol lovastisztet, az olasz kisnemest, vagy a magyar dzsentrit.

A szablya kurzus során az érdeklődők két félévben sajátíthatják el a használatát: először az alapkészségeket, hárításokat-védéseket, állásokat majd szabadvívás során a technikai elemeket.

A szablyaoktatás alapját képezi Alfred Hutton angol katonatiszt Cold Steeel című műve, magyar kuriózum, br. Chappon Samu vívókönyve

A szablya kurzus felszerelésigénye egy védőkesztyű, megfelelő gyakorlóeszköz, olimpiai fejvédő előny, szabadvíváshoz pedig kötelező.

A kard és buckler

A középkori Európa kardjai szinte kivétel nélkül a kelta kardból fejlődtek ki: a római lovasság által használt spatha képezte alapját a Népvándorlás kardjainak, valamint a viking és frank kardoknak is. Ezek fejlődtek aztán azzá a kardtípusokká (Oakeshott X-XIIIb) melyeket az egész virágzó középkorban (XI-XIII. század) használtak.

Az ökölpajzs (buckler) neve a francia bocler szóból származik, melynek jelentése "kidudorodással rendelkező”. Bár ez a meghatározás rendkívül sok pajzstípusra jellemző, a mai ökölpajzs képének egy olyan pajzs felel meg leginkább, melyről Polybios (Kr. e. 203-120 k.) görög történetíró tudósít bennünket. Nem zárható ki a közel-keleti eredet sem, hiszen a keresztes hadjáratok forrásai arról számolnak be, hogy a szeldzsuk-török harcosok kis kerek pajzsokkal vonultak harcba.

Az ökölpajzs (buckler) nagy népszerűségnek örvendett a teljes középkor és kora-újkor folyamán. Párosították karddal, hosszúkarddal, schiavonával, rapierral is, és rengeteg vívómester foglalkozott vele könyvében (Paulus Kal, Hans Tallhoffer, Andrei Lignitzer).

A kard és buckler párosítás iskolánkban a MS I.33 kézirat (nevezik még Tower Fechtbuch-nak vagy Walpurgis Kódexnek) alapján oktatjuk, a latin nyelvű írást Alphonse Lhotsky a XIII. századra datálja a könyvben látható íráskép alapján, tehát ez a legrégebbről ránk maradt ismert vívókönyv!

A kard és buckler felszerelésigénye egy kb. 100 cm hosszú egyenes bot, vagy egy egykezes kard ( Oakeshott X-XIIIb), melynek pengehossza kb. 80 cm körüli. Szükséges egy ökölpajzs, mely kerek, átmérője 25-35 cm. A pajzs markolata a központi dudor (umbo) alatt legyen, és biztosítson helyet a kéznek a szabad mozgásra. Anyaga lehet csak fém, illetve fa és fém kombinációja. Szabadvíváshoz mmodern olimpiai fejvédet használunk.

A kard és köpeny

együttes használata túlnyomórészt itáliai különlegesség. 1531-ben először Manciolino Opera Nova-jában említi , majd Marozzo (1536), aki a köpeny és kard valamint a köpeny és tőr használatát is leírja.
A spanyolok is kedvelték ezt a kombinációt, fennmaradt néhány technika rapierral és köpenyel Fabristól és Capo Ferrotól. Németországban Joachim Meyer is ad a használatához kétoldalnyi utasítást. Az edzések törzsanyagát Achille Marozzo, Giovanni dall’Agocchie és a későbbiekben Antonio Manciolino fennmaradt munkái adják.

A Kard és Köpeny edzések folyamán megismerkedünk a köpennyel végrehajtható hárításokkal és támadásokkal, fejlesztjük a két külön fegyverrel való egy ütemben történő víváshoz szükséges képességeket, valamint felfedezzük, hogy mire képes ez a fegyverpárosítás más fegyvernemek ellen.

A Kard és Köpeny edzést a Dardi Egykezes Kard oktatás középhaladói számára tartjuk, az egykezes kard oktatáson kötelező felszereléseken túl saját, pontos paraméterekkel rendelkező köpeny szükséges.

A kard és tőr

páros A XVI. század első felében indult hódító útjára Bolognából, majd rövid időn belül a tőr vált az elsődleges fontosságú hárítófegyverré és maradt is a rapier virágzása alatt, egészen a kiskard (epée) divatba jöveteléig, nagyjából százötven éven át.

A hárítótőrt az extra védelem céljából vízszintes hárítógyűrűvel, esetenként pedig speciálisan kialakított keresztvassal látták el, ami alkalmassá tette az ellenfél pengéjének elkapására, csapdába ejtésére is.

A kard és tőr népszerűségének egyik oka, hogy míg egy fegyverrel a vívó rá van kényszerülve, hogy a támadását alárendelje az egyidejű védekezés követelményének, két eszközzel sokkal több kombinációra van lehetőség. A tőr, lévén kisebb és gyorsabb fegyver, ellátja a védekezés szerepét, míg a kard egyidejűleg szabadon támadhat. Ezzel a vívás egy új szintre lép, hiszen két független fegyver mozgását kell összehangolni. Ez, bár kihívás a fegyverpárost választóknak, mégis biztonságosabb harcot, látványos, művészi és nagyon hatékony vívást eredményez.

A kard és tőr edzésein a Bolognai Iskola, vagy más néven Dardi-tradíció fennmaradt könyvein alapulnak, az oktatáson használt források megegyeznek az egykezes kard edzés forrásaival!

A kard és tőr edzés látogatásához szükséges az egykezes kardban szerzett alapvető jártasság, azaz a kezdő szint kijárása. Eszközként egy párnázott egykezes gyakorlókard és szintén párnázott hárítótőr szüksége, valamint vívómaszk szabadvíváshoz és az intenzívebb gyakorlatokhoz.

A rapier és tőr

Leírása hamarosan elkészül! :)

A rapier és tőr Leírása hamarosan elkészül! :)

Tudnivalók

  • Speciális fegyvernemek edzések időpontjai
  • A tőr oktatója: Onozó Ervin
  • A rapier oktatója: Majár János
  • A páncélos harc oktatója: Fogl László
  • A birkózás oktatója: Rádi Ferenc
  • Az egykezes kard oktatója: Majár János
  • A szablya oktatója: Deres Attila
  • A La Canne oktatója: Mohai Zsófia
  • A messer oktatója: Ézsiás István
  • A kard és buckler oktatója: Lótos János
  • A kard és köpeny oktatója: Majár János
  • A kard és tőr oktatója: Róka László
  • A két kard: Majár János
  • A rapier és tőr oktatója: Waldmann Szabolcs