Fechtshule Trifft Turnier 2022
a cikket írta Dinnye (Mernyei Gergely)
Idén február környékén érkezett egy meghívás az MHS bírói kollégiumának Németh Esztertől, az ÖFHF egyik szakágvezetőjétől, mellyel egy Salzburgban tartott osztrák bíróképzésre invitált minket. A program fő célja az osztrák bírók képzése volt egy két napos rendezvény alatt, ahol szabadvívni is lehetett és akár más rendszerekkel is meg lehetett ismerkedni. Végül az Ars Ensis-t egyedül képviseltem, a többi társegyesületből viszont jöttek még, így voltak bőven pajtásaim.
Két jóbarátommal kerekedtem útnak, ők addig elfoglalták magukat, amíg én a rendezvényen vettem részt és megnézték azt, amit én nem tudtam. Azért szeretném megjegyezni, hogy részemről Petőfi az összes nekem szánt alföldet megtarthatja, eskü, az már valami nagyon eldurvult Stockholm-szindróma volt, ahogyan ő ragaszkodott az Alföldhöz (endless field of nothing). A környék gyönyörű, az úton is nem győztük kerülgetni az elénk bepofátlankodó kiemelkedő geográfiai elemeket, melyeknek a tetején néha még hó is látszódott. Borzalmas volt.
“Salzburg egy undorítóan tüchtig kis ékszerdoboz.”
Olyan hat óra utazás után érkeztünk a meg a barázdaBillagetők és Billa-s farkú fecskék otthonába, ahol végül olyan másfél napot töltöttünk el városnézéssel, megázással, sörkóstolással, mielőtt elindult volna a program. (Meghát ott van Billatorbágy is, ugye, nameg Billa berek, nádak, erek, a vívók jó emberek.) Gondolkodtunk, hogy felcsengetünk Mozartékhoz is, hogy lejöhet-e játszani Wolfgangka, mivel láttuk, hogy ég a villany, így tuti otthon kell legyenek.
Megtekintettük a helyi fő várat és a tartalmát is. A vár maga szép, jól karbantartott, és a kilátás az valami lélegzetelállító. Amit kicsit sajnáltam, hogy itt is a lényegből -vagyis abból, ami számomra a lényeg- eléggé gyér volt a felhozatal. Láttam talán négy embernyi gótikus vértet, talán egy olyan három embernyi kard- és szálfegyver állományt.
Péntek estére a delegáció többi tagja is megérkezett, viszont mindenkit elmosott az eső. Relatíve messze is voltak a szállások, így végül nem adtunk indokot a helyi rendőrállomány mozgósítására.
A rendezvény maga Salzburg sportkomplexumában, az egyik csarnokban volt megrendezve. A program szombaton reggel 10-től este 7 körülig, vasárnap reggel 9 körültől olyan 5-ig volt kiírva. Ahogy már írtam, az elsődleges célja a helyi bírák képzése volt a saját rendszerükben főleg, de szívesen láttak bárkit, akit érdekelt. Ha jól emlékszem, akkor Csizmadia Réka be is nevezett rá.
Az általánosan használt osztrák bíráskodási rendszer mellett még a rendezvény foglalkozott más, hozott anyagokkal is:
– Revolver rendszer – Ingulf hozta
– Borderlands rendszer – Eszter hozta, Schundi rendszere
– RoW (Right of Way) – Boba hozta
Az eseményen több sáv is volt, ahol volt lehetőség szabad vívni, az elején volt egy kis bemutatkozó, ahol bemutatták a vendégeket. Fegyvernemes halmazelméletet is tartottak gyakorlatban, hogy mindenki lásson közös nevezős résztvevőt. A kincstári fegyverek helyét is bemutatták, majd jó szórakozást kívántak és elengedték a gyerekeket játszani.
A revolver bemutatót végül ki is hagytam, mert túlságosan lefoglalt az erőszak szakszerű alkalmazása a többi pajtáson.
Miközben végigvert a fél osztrák válogatottjuk, megtanítottam egy srácnak a röptetést egy mondatban -felváltasz ütés közben 4-esből 1-esbe- 2 verekedős etap között, majd beszálltam rapier-ral az ifjú titánok segítésébe, akik bírónak tanulnak, ahol a helyzetfelismerést kellett gyakorolniuk.
Az ottaniak német iskola szerint vívnak inkább, alapjáraton agresszív vívóstílussal, így nehezen tudtam larga-ban maradni és többször is stretta-ba kényszerültem. Nemegyszer kellett birkóznom a kardban, hogy mentsem a helyzetet, nem sok sikerrel. Egy vívónak a kontrolljával volt csak bajom, aki egyszer kicsit nagyobbat ütött a kelleténél, de sérülés nem történt, csak kicsit bibis lett a fejem. Egyébként szépen és dinamikusan vívnak véleményem szerint.
Rapier-nál vívtam egy eszközzel és hárító tőrrel kiegészítve is. Ha jól emlékszem, dominálnak az itáliai iskolák a többivel szemben. Többször kaptam ki, mint nyertem, de cserébe élvezetes párbajokban volt részem, Simon (elfelejtettem a vezetéknevét) és Eszter kimondottan jó ellenfelek voltak, élvezetes volt vívni velük és tanulni tőlük.
Az egyik órában még zenei kíséretet is kaptunk, egyik résztvevő csellóval kísérte a párbajokat.
A szakmai résznél nem tudtam mindenhol ott lenni, ahol terveztem, cserébe korábbról ismertem azt, amit kihagytam.
Három egyéb rendszernek az összefoglalója:
A revolver rendszer elméleti és gyakorlati részén nem vettem részt, mivel már ismertem a 2018-as DLC-ről, ahol szintén ezt használták. Ennek az alapja egy játékvezető, négy pontozóbíró és némi cilinder alapú körbe mozgás. Az esti program folyamán volt pár percem beszélgetni róla Ingulf-al, de sok eleme alapvetően ismerős volt számomra más rendszerekből. Például, hogy kommunikáljanak a pontozóbírók, miként kezeljék a vívókat. Amit érdekesnek tartok az összes ilyen koncepciónál, hogy a vívót dedikáltan néző bírók esetében a rendszer nem tudja kezelni az utánütést, csak a duplát jó eséllyel. Előnye például, hogy jobb a lefedettség bírói szemszögből. Hátránya, hogy van olyan helyzet, amikor YMCA -re áll be a pontozó sor, amikor a vezetőbíró – ha nincs joga felülbírálni – pontadás nélkül viszi tovább a meccset, nem kicsi feszültséget és frusztrációt szülve a vívókban.
A Borderlands rendszert Schundi dolgozta ki, vitte Visegrádra is, ha jól emlékszem, ennek az egyik iterációját használják a buhurtosok is. Lényege, hogy nem asszó alapú, hanem idő és találat alapú. A vívók egy percig folyamatosan részt vesznek a menetben és nincs találat esetén megállítás, a bírók a bevitt találatokat regisztrálják és utána jelentik le a játékvezetőnek, aki ezután az asszisztenciának adja le. Nincs súlyozás, minden egy pontot ér. Körmérkőzésben haladtunk, nekem Kirschweng Balu, Csizmadia Réka és két helyi arc jutott.
Baluval tisztességesen kalapáltuk egymást, kevés üresjáratot hagyva, Réka igyekezett elkerülni, hogy beterítsem, mint a színes cukormáz. A harmadik ellenfelem egy helyi arc volt, rajta volt talán a legkevesebb védőfelszerelés. A negyedik ellenfelemnél lesérültem. Miközben birkózásban kötöttünk ki, a jobb térdemnél az összes védelmi réteg egy centivel odébb csúszott, ahova tökéletesen jól lett odaérintve a keresztvas, ami pont ideget ért. Emiatt feladtam, majd visszaléptem a tesztversenyből. (fun fact: az én szobám volt a szálláson a legfelső emeleten, a lift éppen nem működött és amúgy is nekem volt a legtöbb cuccom…)
A végén tartottunk egy kisebb kerekasztalt, ahol levontuk a konzekvenciát, miszerint ez a versenytípus nem nekünk -hosszúkard kategória- való. Többen is kiemelték, hogy például a kitolás, mint pontszerzési lehetőség szuboptimális, mert amíg a kitoló kap egy pontot, addig a másik akár két-három találatot is tud szerezni, és ha nem áll ellen, akkor még lélegzethez is jut.
Személyes véleményem – amit megosztottam a többiekkel – az volt, hogy itt nem tudunk szépen vívni. Szerintem mindenki borzalmas volt, velem az élen, aki még le is sérült. Boba emelte ki, hogy ő elég hamar váltott a betámad-kivonul alapú megközelítésre, viszont azt is levontuk, hogy ez a taktika pást-méret függő, és eléggé nehéz végrehajtani, amikor az ellenfél jön felénk, mint a ceglédi 6:20-as gyors.
A rendszer három másodpercet adott birkózásra, cserébe dobni tilos volt. Úgy gondoltuk, hogy szablyához és rapier-hoz jobban illik ez a rendszer, mert szimplán más a vívók vérmérséklete, nyugodtabbak, nem jellemző a birkózás sem. Kivételek mindig vannak, természetesen.
Kívülről nézve, elég sokszor volt olyan benyomásom, hogy ez a rendszer kihozta a résztvevőkből a cipőzési kényszert, és simán sokszor átmentünk répázásba. Hajtott az adrenalin, mondván: minden egyes kihagyott találat az ellenfélnek ad előnyt találatot elérni. Nagy örömömre a végén emlékeztettek, hogy a rendszer nem értékeli a kézre leadott sikeres találatot, ezáltal nem volt véletlen, hogy kikaptam folyton. A rendszer hosszú karddal nem támogatja a larga-ban való vívást.
A harmadik rendszerbemutató, amin részt vettem, Boba által volt beharangozva és prezentálva. A RoW-ra volt kiírva kerekasztal beszélgetés és prezentáció. Vasárnap került rá sor, konkrétan Esztert és engem érdekelt a KR tagok kivételével. Senki mást a helyi arcokból. Azon röhögtünk, hogy ezért kár volt, ezt így ebben a formátumban otthon is megtarthattuk volna, és nem kellett volna több száz kilométert utazni.
A kijelölt időt végül félig kötött, félig kötetlen beszélgetésre használtuk fel, mely során jó pár dolog helyre került bennem. A rendezvényen korábban ismertetett rendszerek jó kontrasztot adtak az összehasonlításhoz. Az egyik legfontosabb rész, hogy a RoW az inkább egy címke, amit azért ragasztottak rá, hogy könnyebb legyen a megjegyzése, amúgy Konvencionális Vívó Rendszerként hivatkoztunk rá onnantól kezdve. A lényege, hogy egy olyan keretrendszert biztosít, ahol minden akció típus definiálva van, és a létrejött cselekedetek ezen definíciók alapján értékelődnek. A beszélgetés szerintem jó hangnemben történt, igyekeztem az ördög ügyvédjét játszani, de a kérdéseimre mindig kaptam választ és hozzá magyarázatot is.
Vasárnap olyan déltájt kezdtük meg magyar oldalról a rekesztést és indult el mindenki hazafele, elfele a rendezvényről. Mivel akkoriban kicsit húztam még a jobb lábam, nem álltam neki kötözködni senkivel karddal, inkább én is elmentem megnézni a maradék látványosságot a környéken, majd visszavonultam a bázisra kipihenni a fáradalmakat.
Összegzésben jó program volt, viszont lehet én voltam kicsit elkényeztetve már pl. a Dreynevent-el, de azért többet vártam. Ettől függetlenül a vívás része jó volt, a versenyrendszerek megismerése szintén érdekes volt, a sérülést magamnak köszönhetem, illetve a kerekasztal beszélgetés is tanulságos volt számomra. A hasonló jellegű eseményeket -amik nem versenyközpontúak- ajánlom mindenkinek. Lehet világot járni, új vívókkal megismerkedni, majd jól elverni őket. Ezek az események inkább amolyan piknik kategóriák, kardokkal.