A vívás tanulásáról

Bis vincit qui se vincit

„Kétszer győz, ki önmagát legyőzi”

A cikket írta: Ézsiás István

Számtalan hasznos cikk és tanulmány született már mind nemzetközi fronton, mind a honlapunkon víváselméletről, technikákról illetve magáról a HEMA-ról. Ebben a cikkemben én egy másik oldalát ragadnám meg a vívói létnek, és a tanulásról, motivációról szeretnék beszélni. Ezt a témát sokféleképpen meg lehet közelíteni, jelenlegi cikkemben igyekszem egy apró betekintés nyújtani számotokra erről a területről. A célom, hogy megismerjétek az alapfogalmakat, és olyan gyakolati tanácsokkal gazdagodjatok, amit fel tudtok használni a jelenlegi pandémiás időszakban is.

Hogyan lehetnék kiváló vívó?

Közhely, de igaz: gyakorlással, alázattal és a határok feszegetésével.
Általában ez a vízválasztó és inkább valami titkos technikákat keresnek az emberek, pedig valójában minden adott a mélyebb megértéshez.

Egy átlagos tanulási folyamat egyesületünkben:

Jönnek emberek, hogy megtanuljanak vívni. Letaglózó a sok új információ és apró lépés, ennek ellenére eleinte nagyon gyors a fejlődés üteme. Az első évben kezdeti motiváció könnyen átsegíti a tanulót a frusztrációkon, sikereit pedig felnagyítva éli meg. Itt is vannak akadályok, de itt még kézzel fogható a fejlődés, és ezért folyamatos a pozitív visszacsatolás. Egy idő után ez a fejlődés lelassul, és az edzések unalmassá, monotonná válhatnak a tanuló számára. Szerencsések vannak olyanok, akik már itt ráéreznek a vívás mélységére. Ők éretten kezelik a felmerülő nehézségeket, és hosszú távon gondolkodnak. Megtanulnak válogatni az akadályok között, felmérik a lehetőségeiket és beosztják az erőforrásaikat.
Akiknek viszont a motiváció leszállópályára kerül, új impulzusokat és sikerélményeket keresnek. Esetleg más fegyverekkel, és más mesterekkel ismerkednek meg. Nekik a lényeg, hogy legyen új, legyen színes és szagos, de a konklúzió végül ugyanaz: gyakorolni, megőrizni a motiváltságot. Ez általában a második-harmadik évben következik be a tanulónál. Ekorra kb. reális képe van mind a HEMA-ról, mind pedig a saját képességeiről, tapasztalataiból egységes koncepciót teremt. Már felismeri, hogy nem csak külső, de belső akadályok is léteznek. Ezeket igyekszik rendszerezni és megkezdi a leküzdésüket.
Amikor már elég tapasztalatot összegyűjtött, és több szerepben kipróbálta magát, elkezdenek letisztulni a célok. Nem feltétlenül tudja hol keresse a válaszokat, vagy hogyan tudja áthidalni a nehézségeket. Az akadályokat gyakorlatilag magába olvasztotta és nem leküzdendő gátat lát benne, hanem lehetőséget a fejlődéshez.

A kiváló vívó tulajdonságai

Egy kiváló vívó több oldalról képzett, mind testileg, mind mentálisan felkészült, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni magából. Ennek a képzettségnek többféle leme lehet:

  1. Mentális: megértés nélkül tanulásunk spontán és véletlenszerűen történik, gyakorlatilag rengeteg energiánkat felemészti a vakon tapogatózás. Törekednünk kell a megértésre, ehhez pedig kiváló eszköz a kritikus gondolkodás. Mint a hosszúkard, ez is kétélű fegyver, mert kritikusan kell fogadnunk az érkező információt és azt, amit tudunk. Természetesen a kritikus gondolkodás nem öszekeverendő a kötekedéssel.
  2. Fizikum: jó fizikumot kell fenntartanunk, illetve kiépítenünk. Ezen túl szükséges fejleszteni az univerzális részképességeinket (pl. reflexek, robbanékonyság, távolság és ütemérzék). Ez lesz a táptalaja vívói karrierünknek, hiszen hiába tudjuk fejben, hogy hogyan működik valami, ha képtelenek vagyunk azt kivitelezni.
  3. Szív: a motiváció fenntartása nagyon fontos. Nem várni az érdeklődés kialakulására, hanem szándékoltan keresni azt. Örömöt lelni a fejlődésben, a mozgásban, vívásban. Attitűdváltással képesek lehetünk megélni a párbajokat és örömöt érezni kapcsolatok felkutatásában. (pl hogyan működik az izomzatunk, vagy mik a feltételei egy technikai elem sikeres kivitelezésének)

Ezen elemek közül talán a legnehezebb a harmadikban fejlődni, mert a többi elemmel szemben –amikből jó eséllyel legalább kis mértékben ragad ránk edzésen- , a motiváció és attitűd leginkább belső változás következményeként alakul ki. Külső segítséget kaphatunk hozzá, de végül mi döntjük el, hogy mit engedünk be: miben vagyunk hajlandóak változni és mit fogunk elengedni magunkból.

Szerencsére az ember kifejezetten összetett lény és a fentebb felsoroltakat holisztikusan egyesíti magában. Mivel ez mind részünk, tudunk kölcsönhatásaikra építeni, így lehet hajtómotorunk az első kettő fejlesztésében a harmadik. Illetve ha a motivációnkat veszítettük el, a mozgással és az új ismeretek felfedezésének segítségével újraépíthetjük azt.

Motiváció

Jelen esetben a motiváció egy gyűjtőfogalom, amely a cselekvésre, viselkedésre ösztönző tényezőket foglalja magában. Ez eredhet kívülről (megdicsért az ellenfelem párbaj után), illetve belülről (amikor azért tanulok, hogy majd jobb legyek). Minél régebben tanul valaki vívni, annál laposabb a fejlődési görbe, ami könnyen vezethet motiváció vesztéshez. Innentől saját magunk leszünk tanulásunk akadálya.

Hogyan akadályozhatom meg a motivációvesztést?

Hangulat: ha az ember rossz hangulatban áll neki a tanulásnak, hamarabb elveszti a kedvét és inkább felhagy vele. Egyre rosszabb ránézni a feltorlódó elmaradásokra és negatívan éljük meg a folytatást.

Attitűd: a kihívásokra lehetőségként kell tekinteni, ami hozzásegít a fejlődéshez. Amikor a hozzáállásod megváltozik, sokkal könnyebben veszed az akadályokat.

Beosztás: ha valami túl nagy falat, ne menj neki, mert jó eséllyel nem sikerül, energiát pocsékoltál, kudarcélmény lesz és nehezebben veszed magad rá újra. Szabdald fel kezelhető csomagokra és oszd be magadnak! Sok kis feladatot könnyebb elvégezni, mint egy nagyot.

Szertartások: rendezd be magadnak a kis rituáléid. Ezeknek nem szükséges szakrálisoknak lenniük, elég például, hogy edzés után lekened és elcsomagolod a kardokat. Edzésre adott úton mész, vagy egy helyen öltözködsz, vagy lesikálod a kardod. Ne ragaszkodj hozzájuk szigorúan, mert nem ettől leszel jó vívó, de a megszokott ismétlődés segít átlendülni másik tudatállapotba. Ez enyhíti a fáradtságot, és fejben felkészít az edzésre: tudod, mi fog történni.

Türelem: legyél türelmes magaddal! Ha nem sikerült elsőre, próbáld újra. Ha megint nem, keresd meg hol hibázik, gyakorolj és próbáld újra. Ne várd magadtól az azonnali sikereket. Kezdd kicsivel, kezdd kevesebbel, majd stabilan, de apránként emeld a nehézséget, hogy alkalmazkodni tudj!

Eredmények – kontextus: jegyezd le a tanulásod! Írd le, milyen fizikai állapotban vagy, milyen technikákat ismersz, ebből mennyit tudsz megbízhatóan alkalmazni. Havonta, pár havonta nézz rá és egészítsd ki az új fejlődéssel. Próbáld megkeresni a kapcsolatot a technikák között. Ez egyfajta fejlődési napló, ami segít a figyelmedet a célon tartani. Bemutatja honnan jöttél és mennyi mindenen vagy már túl, illetve iránytűként jelzi a helyed és hogy merre tartasz.

Következetesség: legyen meg benned, hogy akkor is csináld, ha épp’ nincs kedved hozzá. A rendszeresség, a következetes önkritika, és a nehezítés a jövőben hálálja meg magát.

Pihenés: talán ez a legkézenfekvőbb. Egyszerűen ha kipihenten állunk a kihívásoknak, könnyebben vesszük az akadályokat. Fontos, hogy pihenjünk és ne kifogást keressünk a megküzdés helyett. A pihenés mindaz, ami kikapcsol, de nem a szükségtelen passzivitás.

Társak: bár a saját utad más nem járhatja be helyetted, de együtt könnyebb. Nem vagy egyedül, ha úgy látod nem megy, kérj segítséget. Ha pedig más akad fent, segíts neki.

Utószó

A mindennapokban számtalan apró kudarc és frusztráció húz le bennünket, ezért érdemes olyan hobbit választani, ami kicsit kiszellőzteti a fejünk. Ha ez még a fittségünkön is javít, esetleg más emberekkel ismerkedhetünk benne, pláne siker. A gond ott jön, amikor a hobbink már nem pihentet, hanem teherré válik. Ekkor szokták feladni az emberek, és inkább keresnek más kikapcsolódást, vagy visszacsúsznak a mindennapokba.
Ilyen helyzetben fontos, hogy ne meneküljünk azonnal. Nézzük meg, mit tehetünk ellene, építsük ki magunkban újra a motivációt. Bármivel tudjuk jutalmazni magunk, legyen az a jól végzett munka öröme, egy középvonal megtartása lekötésben, sikeres párbaj, vagy csupán egy kellemes vívás az egyik társunkkal. Tanuljuk meg becsülni ezeket: apró sikerekkel küzdjünk az apró kudarcok ellen.
Amikor már megvan a hajtóanyagunk, csak akkor állhatunk neki a nehezebb feladatoknak tanulási stratégiánkkal, edzéssel.
Amennyiben a fentieket következetesen betartjuk, a saját utunk egyengetjük azon célunk felé, hogy jó vívóvá válhassunk.

Ajánlott irodalom:

A cikkek és dolgozatok végén találhattok forrásokat, ha komolyabban érdekelnek a témák.

Mindig Támadni? (11. o) https://www.arsensis.hu/pdf/kl4.pdf

Edzésekről https://www.arsensis.hu/pdf/klksz1.pdf

Harcművészet – harcművészet? (21. o) https://www.arsensis.hu/pdf/kl10.pdf

Mit jelent valójában történelmi vívónak lenni? (7. o) https://www.arsensis.hu/pdf/kl12.pdf

Miért harcolunk? (3. o) https://www.arsensis.hu/pdf/kl13.pdf

Galambos Bendegúz SIII. Hosszúkardvívás és erőnlét https://www.arsensis.hu/pdf/S3_15_GB.pdf

Kadlicskó Lőrinc SIII. Üresség: a harc optimális állapota https://www.arsensis.hu/pdf/S3_18_KL.pdf

Ézsiás István FS. Alternatív edzésmegközelítés: a hegy https://www.arsensis.hu/pdf/FS_19_EI.pdf

Nagy Máté Kálmán FS. Motoros tanulási módszerek alkalmazása a vívásban https://www.arsensis.hu/pdf/FS_20_NMK.pdf

Fogl László P. A harcos útja https://www.arsensis.hu/pdf/P_19_FL.pdf

Tags: No tags

Comments are closed.